Népdalok

Piros az ostorom nyele

(Kalotaszeg)

 

Piros az ostorom nyele, nem sárga 

a nyelére numera van rávágva.
Én vágtam rá azt a jeles numerát,
 Ölelem a babám karcsú derekát.

Amit világ életemben kerestem,
mind az ügyes menyecskékre költöttem.
Vettem nékik alsó-felső rokolyát,
jaj, de sokszor felhajtottam az alját.

Életemben csak egyszer voltam boldog,
akkor is a két szememből könny csorogott.
Sírtam is én, örömömben, hogy szeretsz,
bánatimban, hogy az enyém nem lehetsz.

Magyarország körös-körül füstölög, 
Kossuth Lajos szent ágyúja dübörög. 
Maga fújja az angyali trombitát,
harcba hívja Magyarország sok fiát.

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben,
letekintett az Úristen a Földre.
Onnan nézte egész Magyarországot,
hogy harcolnak benne a szép huszárok.

Gyertek székely fiúk
(Székelyföld)

Gyertek székely fiúk kik egyszerre születtünk
Kik egyszerre komisz ruhát viseltünk
Szólnak az ágyúk, ropognak a nehéz fegyverek
Most válik meg babám, mit ér a magyar gyerek.

Erdélyország felé nem tudjuk mi az utat,
Őrmester úr vezessen mindnyájunkat,
Elvezetlek, jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jő vissza veletek.

Erdélyország felöl jön egy fekete felhő,
Siess barna kislány, mert megver a nagy eső,
A szép selyem szoknyád, fehér kendőd sej de megázik,
Két szép piros orcád, kezed-lábad, megfázik.

Kék virágos a mérai temető
(Kalotaszeg)

Kékvirágos a mérai temető,
engem temessenek oda legelőbb.
Engem előbb, azután a babámat,
ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam, s elmentem,
ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

Zavaros a Nyárád
(Nyárádmente)

Zavaros a Nyárád nem akar megszálni,
haragszik a rózsám nem akar szólani,
majd megszál a Nyárád a lovam megissza,
ha megbékülsz rózsám hozzám gyere vissza.

Ennek a kislánynak dombon van a háza,
terebély diófa nőtt az udvarába,
terebély diófa csipkés a levele,
mért nincs minden lánynak igaz szeretője?

Jőnek, jőnek
(Kalotaszeg, lakodalmas)

Jőnek, jőnek, hogy vigyenek,
Jőnek, jőnek, hogy vigyenek.
Hol a pártám, hogy készüljek,
Hol a pártám, hogy készüljek?
A-ja-ja, ja-ja-ja-ja, ja-ja-ja.

Ökörszekér a kapuba,
Ökörszekér a kapuba,
Teli ládám az ajtóba,
Teli ládám az ajtóba,
A-ja-ja, ha-ja-Ja-ja, ja-ja-ja.

Édesanyám, én már megyek,
Édesanyám, én már megyek,
Rólam minden gondod levedd,
Rollam minden gondod levedd,
A-j-a-ja, sa-ja-ja-ja, ja-ja-ja.

Gondozzad a többieket,
Gondozzad a többieket,
Nálamnál a kisebbeket,
Nálamnál a kisebbeket,
A-ja-ja, sa-ja-ja-j-a, ja-ja-ja.

Zöld erdőben terem a mérges kígyó
(Mezőség)

Zöld erdőben terem a mérges kígyó,

Szép leányból lesz a legény csábító,

Édesanyám, de jó annak ki csúnya,

Szegény legény szívét nem szomorítja.

Édesanyám nem bírok elaludni,

Legényt hallok a kapuban beszélni,

Édesanyám eresszen ki hozzája,

Fáj a szívem, majd meghalok utána.

Édeslányom ráérsz te még kimenni, 

Ráérsz te még a legénnyel beszélni.

Édesanyám, jól tudom, hogy ráérek,

Azt is tudom, hogy sokáig nem élek.

Három fehér kendőt veszek

(Mezőség)

Három fehér kendőt veszek, 
Ha felveszem, fehér leszek, ájna... 
Fehér leszek, mint a hattyú, 
Nem ölel meg minden fattyú, ájna... 

Három sárga kendőt veszek, 
Ha felveszem, sárga leszek, ájna... 
Sárga leszek, mint a halál, 
Elrepülök, mint a madár, ájna... 

Három piros kendőt veszek, 
Ha felveszem, piros leszek, ájna... 
Piros leszek, mint a rózsa, 
Rám illik a babám csókja, ájna...

Haza is kéne már menni
(Kalotaszeg)

Haza is kéne már menni,
Vajon mit fognak szólani?
Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,
Meghálálom néked valaha.

A mezei kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta, 
Sírok én magam is, sír az én galambom is,
Lehajlik előttem az ág is.

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind kunkori annak farka,
Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán.

Sárgán virágzik a repce
(Felföld)

Sárgán virágzik a repce,
Bárcsak mindig szombat lenne,
Bárcsak mindig szombat este lenne,
Sej, hogy a babám százszor is megölelne!

Sárgán virágzik a repce,
Rajtam van a világ nyelve,
Száradjon el a repce levele,
Sej, hogy ne legyen rajtam a világ nyelve!

Asszony, szeresd az uradat,
Vétlen ne veresd magadat!
Lesz még nékem olyan feleségem,
Sej, kivel én a világomat élem!

Gyertek fiúk menjünk a kocsmába
(Felső-Vízmellék, Szászcsávás, hajnali)

Gyertek fiúk, menjünk a kocsmába,
Tizenöt lej egy liter bor ára.
Húzd rá cigány, ezer lejest adok,
Még az éjjel mulatni akarok.

Nékem abban nem parancsol senki,
Mindenki a baját elintézi.
Húzd rá cigány...

Kimentem én az erdőbe, csuhaj
Baltát vettem a kezembe, csuhaj.
Belevágtam egy szép cserefába,
Bort ittam én sej az árnyékába.

Húzd rá cigány, van még egy huszasom,
Ha elhúzod, azt is neked adom.
Húzd rá cigány...

Zöld erdőben sejehaj...
(Kalotaszeg)

Zöld erdőben, sejehaj, zöld erdőben de magos a kaszárnya,
oda leszek sejehaj, oda leszek három évre bezárva.
Az erdei dalos madárnak is, van párja, van párja,
csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Szomszéd asszony, sejehaj, szomszéd asszony, mondja meg a lányának,
selyem ágyát sejehaj, selyem ágyát vesse meg a bakának.
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
gyönge szívét, sejehaj, gyönge szívét megöli a búbánat. 

Én az éjjel nem aludtam egy órát
(Mezőség)

Én az éjjel nem aludtam egy órát,

Hallgattam a régi babám panaszát,

Éjfél után sejehaj, kezdtem elszenderedni, 

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.

Úgy meguntam ezt a legényt szeretni, 

De még jobban a gyűrűjét viselni,

Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyának, 

Köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat, 

Mért csinálta bolonduljak utánad?

Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél, 

Szeresd babám, kit idáig szerettél.

Szivaroztam, megégettem a számat. 

Odahaza más öleli a babámat.

Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe, 

Más kacsingat két fekete szemébe.

Széles a víz, keskeny a híd felette, 

Rólad babám minden gondod leveszem.

Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz, 

Jóságodért fizessen meg a Jézus!

Ablakomba besütött a holdvilág
(Szék)

Ablakomba besütött a holdvilág,

az én babám abba fésüli magát.

Göndör haját százfelé fújja a szél,

köszönöm babám, hogy eddig szerettél.

De szeretnék az erdőbe fa lenni,

ott is csak a tölgyfa nevet viselni

mert a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,

az én szívem soha nincs bánat nélkül.

De szeretnék a templomban ott lenni

Mikor a pap a babámat esketi

Meghallgatnám hogy tagad ki szívéből

megkérdezném, nem fél a Jóistentől.

Szép a csikó, ha szépen fel nyergelik

Szép a babám, ha szépen felöltözik

Mikor menyen a templomba előttem

Az én szívem majd kiugrik belőlem.

Édesanyám volt az oka mindennek,

Mer nem adott a régi szeretőmnek

Mer nem adott engem oda csak annak,

Kit a szívem kiválasztott magának.

De szeretném a szívemet kivenni

Virág helyett az asztalra letenni

Hogyha látnád hervadását szívemnek

Akkor tudnád régi babám, hogy szeretlek.