Cu mine zilele-ti adaogi,
Cu ieri viata ta o scazi
Si ai cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua cea de azi.
In asta lume a-l urma,
Precum cind soarele apune
El si rasare undeva.
Cobor mereu pe-acelasi vad,
Se pare cum ca-i alta toamna,
Ci-n veci aceleasi frunze cad.
Craiasa dulcii dimineti;
Chiar moartea insasi e-o parere
Si un visternic de vieti.
Ast adevar il inteleg,
Ca sprijina vecia-ntreaga
Si-nvirte universu-ntreg.
Si se cufunde in trecut,
Tu ai s-acum comoara-ntreaga
Ce-n suflet pururi ai avut.
Cu ieri viata ta o scazi,
Avind cu toate astea-n fata
De-a pururi ziua de azi.
Ce-n repezi siruri se distern,
Repoasa nestramutate
Sub raza gindului etern.
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap, mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkél valahol.
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
A szép királyasszony lebeg;
Még a halál is csalfa látszat,
Úgy életünket őrzi meg.
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Universum,
S a végtelen körül forog.
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.